ARDBEG 10 YEARS

A maláta whisky rajongók körében manapság az egyik, ha nem a legnépszerűbb lepárló az Ardbeg.

Az Ardbeg sikere az Islay szigetén készített whisky-k hagyományos, tőzeges szárítási eljárásának tudható be. Ez az elljárás adja az Islay Whiskynek az erős füstös ízt. Az Ardbeg argyll-i üzemében gyártott maláta whisky az első számú párlat a rajongókaon túl a független palackozók árlistáin és a kevert whisky gyártók keverő edényeiben is.

A 10 éves Ardbeg úgynevezett nem hűtött szűrési eljárással (NON CHILL FILTERED) palackozott whisky, ami azt jelenti, hogy az italban számos olyan - az ízek szempontjából lényeges - alkotó elem benne marad, ami a hűtött szűrés esetén elveszne. Ugyanakkor ez az eljárás az oka annak, hogy ha az ilyen whiskyhez jeget adunk, ezek az akotóelemek kiválnak az italból és a pohár alján megjelenik egy zavaros 'valami'. Ez nem hiba, ez maga az ital, annak szerves része.

ARRAN MALT TOKAJI CASK FINISH

Az első hazánkban is forgalmazott tokaji hordós utóérlelésű single malt whisky!

A 12 éves Arran lepárló 2006 tavaszán először palackozta a whisky kedvelők által régen várt 10 éves Maltját. A különösen jól sikerült érlelésnek köszönhetően, sorra nyerve a különféle elismeréseket, máris Skócia egyik legkiválóbb whiskyjeként emlegetik. A híres whisky szakértő, Jim Murray most készülő 2007-es „Whisky Biblia”-ja rögtön elsőre a fantasztikus 93-as pontszámra értékelte.

Ezt a verziót az érlelési folyamat végén néhány hónapig használt tokajis hordókban utóérlelték, hogy aztán hordós erősségűen, azaz higítatlanul palackozzák.

A tokaji borok ismerője illatában és ízében is azonnal felfedezheti a tokaji borok jellegzetes aromáját. Igazán különleges ízélmény!

BALVENIE 12 - Double Wood

Ahogy a címkén szerepel, alig 10 ember készíti a whiskyt a Balvenie lepárlóban. A Balvenie különlegessége a hagyományos technológián túl, a David Stewart, a jelenlegi Malt Mester által is nagy szakértelemmel és tapasztalattal válogatott speciálís, a világ minden részéről válogatot tölgyfahordók alkalmazása és "keverése". A 12 éves 'Doublewood' a második legidősebb a Balvenie sorozatban. Specialitása a két féle hordós kezelés. Az érlelési folyamat egy pontján a whiskyt a bourbon hordókból áttőltik spanyol sherry-s hordókba. Az elsőtől kapja a whisky a karakterét és selymességét, míg a másodiktól a mélységét és teljességét. Az illata a tölgy és karamell emlékeit idézi, az íze pedig citrus és karamell egyvelege. A lecsengése közepesen hosszú. Egy whisky rajongó számára, eme párlat ismeret alap!

ABERLOUR 15

Ebben az Aberlour 15 éves Sherry Finish-ben felfedezhetjük és élvezettel megízlelhetjük az Aberlour névjegyeként számon tartott legfontosabb ízeket. Legalább 15 éven át sherry és bourbon tölgyfahordókban érlelik, majd az érlelést új oloroso sherry hordókban fejezik be ahhoz, hogy ezek a nagystílű és jutalommal felérő ízek létrejöjjenek. Marcipános sütemény és muskátli csábító illata, leheletnyi sherryvel és narancsvirággal, amelyhez könnyed füstös jelleg társul. Rövided ez jellemzi eme nemes nedű illatát. Node az ízről is kell némi ódát zengeni :) Lágy és fűszeres, enyhén píritott tölgyes jelleg édes sherrys mogyoróba burkolva, majd érett sárgabarackkal és vajkaramellával ötvözöve; gátlástalanul csábító. A lecsengése gyöngéd és lágy, határozottan érezhető fűszeresség és leheletfinom menta.

ABERLOUR WHISKY

Ez a whisky a speyside-i single maltok jellegzetes darabja. Érlelése sherry és bourbon hordókban történik, minimum 10 éven át. A 10 éves Aberlour világszerte több mint 50 országban kapható, és műfajában határozottan az egyik legkomplexebb élményt adó Single Malt.

A Ben Rinnes hegy lábánál, a Lour és a Spey folyó találkozásánál fekvő Aberlour „tüzes” története egészen a VII. századig nyúlik vissza, a legendáriumok szerint ugyanis a több mint 1400 évvel ezelőtt itt megtelepedett misszionáriusok nem csak a kereszténységet, de a lepárlás művészetét is magukkal hozták. Nem csoda hát, hogy a Szent Drostan patak vízét használó lepárló ma a középkori szerzetes egykori kápolnájának helyén áll. Az eredetileg James Gordon által 1826-ban alapított lepárló egy tűzvész pusztítása nyomán találta meg jelenlegi helyét. A helyi whisky mellett a környék felvirágoztatását is szívügyeként kezelő James Fleming bankár ugyanis pénzt és energiát nem kímélve, néhány kilométerrel odébb újjáépítette az üzemet, hogy rövidesen már ne csak az angol, de a francia fogyasztók körében is az egyik legkeresettebb itallá tegye Aberlour kincsét. 1898-ban aztán a főzde újra a tűz martalékává lett. Az ezt követő újjáépítést már az a Charles Doig vezette, aki az úgynevezett pagodatetős eljárás bevezetése mellett itt hatalmas desztillálókat állított munkába, melyeknek köszönhetően az Aberlour addig is csodás ízvilága különös, karamelles karakterrel gazdagodott. Ezeket a markáns jegyeket csak tovább erősítik az érlelésre használt, európai tölgyből készült és előzőleg sherryvel edzett hordók.Ahogy a legtöbb környékbeli lepárló, a maláta whiskyk iránti megnövekedett érdeklődést látva, 2002-ben az Aberlour is megnyitotta látogatóközpontját, ahol a vendégek akár kétórás kirándulást is tehetnek, végigkóstolva hat hordó tartalmát, búcsúzóul pedig egy friss palackozással ajándékozzák meg a látogatót.

ABERFELDY 12

Mint minden Highland Malt, ez is símulékony, szeretni való. Odabújik hozzánk, megölelget, átjárja a lelkünket a békesség, a szeretet és az öröm. A Dewars család az iparág egyik legtekintélyesebb familiája. Ők keverték ki a Dewar's White Label-t és a Dewar's 12-t, melyek a legnépszerűbb kevertek közé tartoznak a mai napig, világszerte. A White label és a többi Dewar's blend legfontosabb alkotó eleme ez az ital, az Aberfeldy 12! A whisky komolyságát erősíti a zömök, de eleganciát és erőt sugárzó díszes palack. Jó kézbe venni!

Az ember és a természet közös alkotása!

A Jack Daniel's története

A történet családregénnyel kezdődik, az 1800-as évek elején, amikor Tennessee állam két szomszédos megyéjében, Franklinben és Lincolnban két család a történelem forgószelében összesodródik, és a házassági kapcsolat összecementezi a Daniel és a Motlow családok sorsát. A Daniel család egyik fia, Jack (Jasper) korán saját lábára állt, egy szeszfőzésből élő lelkész mellé társult már hétévesen, és talpraesettsége meg jó üzleti érzéke révén hat évvel később kivásárolta mesterének cégét - szeszmester lett. Nem túlzás a kifejezés, ugyanis Jack Daniel kezdetektől fogva a legjobbat akarta nyújtani, amit csak a lepárló adhat. Ezért, bár az idők újabb technológiákat hoztak, ő mégis ragaszkodott egy igen hagyományos módszerhez, amely leginkább a kovászoláshoz hasonlítható. Ugyanis az általa megőrzött "sour mash" eljárás lényege az, hogy a korábbi főzet cefréjének egy részét mindig visszatartották az új főzet számára. Így a felhasznált kukorica, rozs és árpamaláta erjesztése lényegében mindig azonos élesztő-tenyészettel ment végbe. Jack Daniel ezenkívül egy régi Lincoln megyei eljárást is változatlanul alkalmazott: a friss párlatot faszénen szűrte le. Ez a megoldás időigényes volt, viszont az így nyert ital sikere igazolta az elgondolás helyességét. Jó minőséghez és kellő mennyiséghez elegendő víz is kellett: Jack Lynchburg mellett talált egy alkalmas barlangi forrást, melynek vasmentes karsztvize garantálhatta a megfelelő egyenletes minőséget. A szeszfőzés egyre nagyobb üzletté lett, az állam is akart részesedni a haszonból, azért előírta a szeszfőzdék bejelentkezési kötelezettségét, Jack Daniel pedig a legelső lett az anyakönyveztetésben. És aki valahol a legelső, annak (majdnem) mindig igaza van. Különös módon ez évtizedekkel később igazolódott. Jack Danielnek nem voltak gyermekei, a Motlow-ági unokatestvérek örökölték az üzletet. Lem Motlow jó üzletember volt, nagylelkű és tisztességes. Olyannyira, hogy a szesztilalom idején inkább pályát módosított, és Lynchburgot a marhakereskedelem központjává fejlesztette, majd a tilalom eltörlése után 1938-ban újra befűtötte a lepárlókat. 1942-ben a kormány a háborúra tekintettel élelmiszeripari célokra állította át a gabonatermelést, és bezáratta a szeszfőzdéket. Lem Motlow a béke beköszöntével mégsem vette fel újra a fokolót, mert a kormányzat nem engedélyezte a jó minőségű gabonák szeszipari felhasználását, ő pedig nem volt hajlandó kompromisszumokra. A gazdasági béke számára csak 1947-ben jött el, amikor a korábbi minőségi korlátozást feloldották. Lem nem sokáig élvezhette a megélénkülő szesztermelést, még abban az évben meghalt, és fiai vitték tovább a gyártást. A családi vállalkozást sújtó, 1950-es években hozott jog- és adószabályok arra kényszerítették a Motlow családot, hogy megváltoztassák a szeszfőzde jogállását, ezért eladták a Brown- Forman vállalatnak. Az új struktúra azonban, ha lehet, még konzekvensebben szegődött a minőség, a hagyomány és a folytonosság szolgálatába.

A Jim Beam története

A történet eleje a XVIII. század végére tekint vissza. Akkoriban még létezett egy bizonyos Bourbon megye, Virginia állam törvényhozása alá rendelve, mely a század utolsó évtizedében létrejött Kentucky fennhatósága alá került. E megyéről kapta nevét a whiskey, majd az idők változásával a név megmaradt, noha Bourbon megyében már nem főzték tovább ezt a fajta szeszt. Kentucky állam Louisville-i repülőterétől egy nagyobb ugrásnyira áll az a lepárló, ahol ma is készítik a Jim Beam whiskey-t. De a felszálló gépek zaján kívül is sok minden megváltozott a híres szeszfőzde környékén. Egy azonban változatlan maradt, nyolc kilométerről hozzák ma is a legendás Hardin-patak vizét a szeszfőzéshez. Sajátos összetétele révén sok kalciumvegyületet hoz magával a mészkősziklákból, viszont vasat nem, s ez a végeredményen is megérződik. Egy szakértő vélemény szerint a Bourbonben lévő mészkőnek köszönheted, hogy másnap reggel úriemberként ébredhetsz fel . . . A törvénytisztelő Beam család: Az 1792-ben önálló állammá lett Kentucky, és a Beam család szinte egyszerre indult meg a virágzás útján. Jacob, majd fia David, illetve unokája, a második David alkotta meg és indította be a szeszfőzdét. A negyedik generációból James Beauregard Beam lett a névadója a cégnek. Ő azonban csak a híres alkoholtilalmi (ún. prohibíciós) törvénynek a bejelentéséig űzte az ipart. "Nem akarok a whisky miatt börtönbe kerülni" - mondta a fiának. Mint azóta tudjuk, J. B. B. a kisebbséghez tartozott törvénytisztelő álláspontjával, mert a titkos szeszfőzés és - csempészet azért sokak megélhetése maradt az Államokban. Csak 15 hosszú év után, 1933-ban emelhette ismét szájához a poharat a börtön kockázata nélkül. A gyártás voltaképpen egy kompromisszum eredményeként született meg. A frissen kipusztított erdők után termőre fogott földek nem adtak jó rozstermést. Ugyanakkor ha a búza és a kukorica között választhattak, számos farmer a kukoricát részesítette előnyben, hiszen az háromszoros szemmennyiséget adott. Igen ám, de az ebből nyert szesz édeskés volt, ezért láttak neki a Beam család tagjai a többféle szemestermény (rozs, árpa, búza) hozzáadásával kombinált párlatok főzéséhez. A főzésnek is van titka: az alacsony hőmérsékletű lepárlásnak tulajdoníthatóan a szesz nem "kaparós". És ha már említettük az ásványi adalékokat, ne felejtsük el a növényieket sem: a Kentucky földjén nőtt fehér tölgyekből olyan hordó készül, mely maga is hozzáadja ízelemeit a Bourbon végleges ízkompozíciójához. A hordókat ma is kiégetik belülről, de hogy ennek miképp alakult ki a hagyománya, ma már nem lehet (hitelt érdemlően) tudni. A legenda szerint halat szállítottak a hordóban, melybe aztán whiskey-t akartak tölteni. Hogy a hal bűzét elvegyék, kiégették a belsejét, s láss csodát, a szesz ettől borostyánszínű és bársonyosabb lett. Az égetést még ma is alkalmazzák, sőt, a minőség megőrzése érdekében jogszabály tiltja a hordó másodszori használatát. Az érlelés négy (olykor nyolc) évig is eltart.

Az Amerikai Whiskey története

Az amerikai whiskyk nagy és nehezen áttekinthető családot alkotnak.

Bourbon: USA-ban az 1936 óta érvényben lévő Szövetségi Szeszesital Törvény pontosan körülírja, hogy legalább 51% kukoricát tartalmazó, legalább két évig, elszenesített tölgyfahordókban érlelt, ráadásul Kentucky állam bizonyos részein párolt whiskeyt lehet bourbonnek nevezni. Legelterjedtebb márkák: Early Times, Wild Turkey, Jim Beam, Four Roses, Market's Mark

Tennesse: csak Tenessee államban készítik, jellegzetességét az adja, hogy faszénen szűrik át.
Legelterjedtebb márkák: Jack Daniel's, Goerge Dickel

Rye: jellemzően rozsból főzik (min. 51%), és íze fűszeresebb mint a Bourboné.
Legelterjedtebb márkák: Rip van Winkle Rye, Jim Bim Rye, Old Overholt Rye, Wild Turkey Rye

Blended: különböző féle, fajta whiskeyk és semleges szesz keveréke, melyben akár 70-80 alkotóelem is lehet. Könnyű, nem túl jellegzetes whisky.

Legelterjedtebb márkák: Seagram's 7 Crown, Calvert extra, Mount Vernon

Az Egyesült Államokban az ital gyártása a XVIII. századig nyúlik vissza, azelőtt a legfontosabb ital a barna rum volt. Az angol és ír telepesek az óvilágból hozták magukkal saját whiskyjüket, majd elindították azt a fejlődési folyamatot, melynek következtében ez az ital mára Amerika nemzeti italává vált. Az első whiskyk még európai mintára malátázott árpából és rozsból készültek, majd később a desztillálók egy csoportja Bourbon megyében, Kentuckyban tisztán búzawhiskyt kezdtek gyártani, és rövid időn belül a kentucky bourbon jó úton haladt afelé, hogy elfoglalja helyét a világ vezető pálinkáinak körében.

A kanadai whisky

Nemhiába vágtak bele a kanadaiak is a whiskykészítésbe: a rozs és a gabona millió tonna számra ontja a termést. A helyi szeszipar megalapítójaként Hiram Walkert jelöli meg a whiskytörténelem. Bár csak névrokonság van a skót Walker családdal, de úgy látszik ez a név szerencsét hoz a lepárlók számára. Az Egyesült Államokban bevezetett szesztilalomban óriási üzleti lehetőség rejtőzött, amit egy Bronffman nevű kereskedő tudott kihasználni. Összes tőkéjét befektetve, némi hitellel megtámogatva óriási gabona- és whiskykészleteket vásárolt fel, az egészből whiskyt készített, amit hordókban érlelt. A szesztilalom feloldása után Amerika szomjazta a whiskyt, de nem állt rendelkezésre érlelt készlet. Elsősorban Kanadából, Írországból és természetesen Skóciából jutottak hozzá az áhított párlathoz. Ekkoriban szállították a világ legnagyobb whiskey rakományát is, ami több száz méter hosszú vasúti szerelvényt igényelt. Bronffman úr üzleti kockázata busásan megtérült és hamarosan a világ fontos szeszipari vállalkozásává emelte cégét, a Seagram-et. Az amerikai ízléshez közel álló kanadai whiskey főként rozsból, vagy kukoricából és búzából készül, melyet toronylepárlókon igen semlegessé, könnyen ihatóvá desztillálnak.

Az ír whisky történelme

Senki nem tudná megmondani, hogy pontosan mikor és hol kezdődött, de a legtöbb történész megegyezik abban, hogy a lepárlás tudományát a hatodik században hittérítő szerzetesek hozták Írországba. Ezek a szerzetesek fedezték fel, hogy a közép-keleten, parfüm készítésére használt szerkezetet hogyan lehetne másra használni. Tulajdonképpen ők voltak azok akik először pároltak le alkoholt. A szerzetesek jöttek rá arra, hogy ha a péppé zúzott árpát vízzel és élesztővel melegítik egy edényben, akkor az alkoholt vissza tudják nyerni, s az így kapott terméknek csodálatos ereje van. Az italt "Uisce Beatha" azaz az élet vize névre keresztelték. A XII. században II. Henrik angol király volt az első aki Írországban járt katonáival, és teljesen az ital hatása alá került. Az évszázadok alatt tökéletesedett az eljárás, sőt az ital neve megváltozott. Kialakult az ital ma világszerte ismert neve a whisky (vagy whiskey). Az ír whisky egész világon ismert márkája a Jameson. A Jameson Whiskey születése 1780-ra tehető. A nagy változások éve volt ez az esztendő. Watt tökéletesítette a gőzgépet. Mozart zenéje meghódította a szíveket egész Európában. A demokrácia ébredezett Franciaországban, és hamarosan eljutott a tengerentúlra, Amerikába. Ebben az évben Dublinban a Bow streeten John Jameson létrehozta szeszfőzdéjét. John Jameson úttörő szelleme volt az első, aki arra bátorította a földműveseket, hogy olyan árpát termesszenek, amely alkalmas a lepárlásra. Ma a legfinomabb malátázott és malátázatlan árpa, valamint a kristálytiszta ír víz az alkotóelemei annak a párlatnak, amelyet a whiskey barátai a földkerekségen mindenhol, Jameson néven keresnek. Ez a világ legkelendőbb ír whisky-je. Füstös, kaparó mellékíz nélkül olvad szét a szájban. az íztől függően jéggel, vagy az ír tradíciók szerint egy kevés tiszta vízzel hígítva fogyasztják legszívesebben Jameson 1780 nevü whiskey-t a Bow Street-i szeszfőzde 1780-as megalapításának emlékére nevezték el. A 12 éves érlelődési folyamatot megelőzően ezt a Whisky-t is háromszoros desztillációval kezelik a kivételesen puha íz elérése érdekében.

A William Grant's és a Glenfiddich története

William Grant több mint száz évvel ezelőtt nyitotta meg első lepárló üzemét, a Glenfiddich Distilleryt, Skóciában. A vállalkozás sikerét bizonyítja, hogy néhány év elteltével - 1892-ben Balvenie Distillery néven újabb üzeme kezdte meg működését. A William Grant & Sons cég a mai napig családi vállalkozásként üzemel, szemben a többi nagy whiskymárkával, melyeket nagy multinacionális cégek vásároltak fel. Ennek köszönhetően a Grant család még ma is azt a természetes skót felföldi forrásvizet használja fel, mint amivel a whiskykészítés folyamata valaha a kezdetét vette. Aki némileg is jártas a whisky történetében, tudja, hogy a Highland - a skót felföld - a skót gabonapálinka őshazája. Ezen a területei sokáig kizárólag maláta whiskyk készültek. A maláta whisky kizárólag árpamalátával készül, jellegzetes aromáját a maláta szárításakor alkalmazott tőzegfüsttől kapja. Ennek a piacnak a vezetője a Glenfiddich maláta whisky, mely számos különleges minőségű whiskyvel is állja a piaci versenyt. Sőt, a világ Duty free üzleteiben a Glenfiddich márkából kétszer annyit adnak el, mint az összes többiből, és ötször annyit, mint a rangsorban utána következő versenytársából. A Grant család 1969-ben megnyitotta lepárló üzemét a látogatók előtt is, így az érdeklődők - hétnyelvű túravezetés mellett - saját szemükkel követhetik végig a whiskykészítés folyamatát a maláta őrlésétől a kész ital palackozásáig. A William Grant's whisky 25 különféle highlandi maláta és kisszámú, válogatott gabona alapanyagú whisky keverésével készül, igazi karaktert adva ezzel a selymes, zamatos whiskynek. A receptura még ma is ugyanaz, amit William Grant dolgozott ki csaknem egy évszázaddal ezelőtt. A William Grant's whisky térhódítása szükségessé tette egy új lepárló üzem létesítését. A Strathclyde Business Parkban felépített központi iroda ad helyet a 90-es évek márkájának tekintett William Grant's whisky egyre növekvő keresletét kielégítő, legmodernebb palackozó üzemnek, a Kininvie Distillerynek is. A vállalkozást immár a Grant család ötödik nemzedéke vezeti.

A Ballantine's története

Az 1830-as évek környékén történt, hogy egy szorgalmas és igyekvő fiatalember vegyeskereskedést nyitott Edinburgh-ban. A szerény kezdet azonban csak első lépcsőnek bizonyult, a kibővült üzlet profilja néhány év múltán megváltozott, finom borok és whiskyk foglalták el a polcokat. Az ifjú George Ballantine eltökélte, hogy a minőségre helyezi a hangsúlyt. A század végére a cég elérte, hogy neve már egyet jelentett a kiemelkedő minőséggel. Mint a szép mesékben: a szorgos ifjú elnyeri méltó jutalmát, ugyanis munkásságát a királyi család kitüntetéssel ismerte el. A cég különösen híressé vált terméke a Ballantine's Finest Scotch Whisky. A whisky mint ital múltjában nemigen kell kutakodni, hiszen közismert, hogy mi minden vezet a sikerhez. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a kiindulásul szolgáló árpa termőhelye, a hely klímája, a maláta előállításakor használt kristálytiszta forrásvíz és a természetes folyamat mind-mind hozzátesznek egy vonásnyit a majdani párlat ízéhez. Éppen ezért a skót whiskyk legtöbbje házasított, kevert (blended), már csak azért is, mert a különféle ízjegyeket hordozó alap-párlatok (uralt whiskyk) egymással kiegészülve el tudják simítani a túl markáns ízeket, illatokat. A márkanév alatt különböző kategóriákba sorolható évjáratok találhatók: a prémium csoportba tartozó Ballantine's Finest, a de luxe 12 éves érlelésű Gold Seal és a szuper prémium 17, 21 és 30 éves változat, továbbá a 18 éves Founders Keserve. A Ballantine's Finest nem véletlenül lett Európa piacvezető whiskyje. Illata friss és tiszta. Bár hagyományosan tőzegfüstön szárított malátákból készül, a füstillat nem uralkodik a többi illatösszetevőn. Ízében egyszerre érezhető az erjesztett maláta enyhe édessége, mégis megmarad száraz, de bársonyos ízű italnak. A Ballantine's Gold Seal változat őrzi csomagolásában a Ballantine's whiskyk valamennyi eddig ismert jegyét. Maga az ital minden elemében érettebb, ugyanis olyan válogatott maláta- és gabonawhiskykből készül, amelyek maguk is átestek már minimum 12 évi tölgyhordós érlelésen. Ettől íze még összetettebb, utóíze is egyszerre többféle ízjegyet hordoz: a hanga, a méz és nyomokban a tölgyfahordó illatát idézi fel.

A Johnnie Walker története

1494 augusztusában a skót király, IV Jakab megbízást adott egy szerzetesnek, hogy malátásított árpából készítsen életvizet, vagyis AQUA VITAE-t, azaz pálinkát. A latin nevet kelta (gael) nyelvre lefordították (uisge beatha), ez kopott aztán whiskyvé. Vagyis John Cor barát volt az első, aki királyi parancsra szeszt párolhatott, s az írásos parancs volt az első hivatalos irat a whiskygyártás történetében. Persze az igazsághoz tartozik, hogy a whiskyt már a kelták is ismerték, sőt mágikus erőt tulajdonítottak az italnak. Kezdetben a skóciai pásztorok itala volt, de ők érlelés nélkül, "fehéren" itták. Az 1700-as évek utolsó évtizedeiben a whisky átkelt a tengeren, és 10-15 év alatt meghódította az amerikai földrészt is. Alig pár évtized alatt a whisky a világ egyik legismertebb és legkedveltebb italává vált. Gomba módra szaporodtak a whisky-főzdék. Az első időben természetesen a főzdék mindenféle szabályozás nélkül működtek. 1707- ben, Anglia és Skócia egyesülésekor adót vetettek ki a malátára és a maláta alapú italokra is. Így a nyilvántartással némiképp ellenőrizhetővé váltak a szeszfőzdék. Persze a dolog nem rendeződött ilyen egyszerűen. Számos jogi és kereskedelmi vita után 1823-ban a kormány rendezte az adó- és gyártási viszonyokat. Tulajdonképpen a múlt század derekára tehető a nagy hírnévre szert tett szeszfőzdék kialakulása. A legelsők között kell említeni a kilmarnocki Walker családot. Felhasználva az egyéb párlatok gyártása

és kereskedelme területén szerzett tapasztalataikat, elkezdték a különböző termelők által gyártott whiskyk keverését, hogy termékük állandó minőségű és jellegű legyen. Így született meg a Johnnie Walker whisky. John Walker élelmiszerkereskedő volt, egy Ayrshire grófságbeli gazdálkodó fia. Az elsők között próbálkozott whiskykeveréssel. Hamarosan saját recept szerint elegyített whiskyt árult Kilmarnockban és környékén. Amikor 1857- ben meghalt, itala már egész Angliában ismert és kedvelt volt. Az üzletet 1865-ben legkisebb fia, Alexander vette át. Első saját munkájaként kifejlesztette a Johnnie Walker's Old Highland whiskyt. Alexander 1890-ben bekövetkezet halálakor a Johnnie Walker a világ egyik legjelentősebb whiskygyártó cége volt. A cég vezetését két fia, Georg Patterson Walker és Alexander Walker vette át. A szélesedő igényekre tekintettel növelni akarták a termelést, s megvásárolták azt a lepárlót Cardhu-ban, amely keverékeik legfontosabb alkotórészét szolgáltatta. 1909-ben Georg Patterson Walker úgy döntött, hogy két legfontosabb keverék - a Johnnie Walker Very Special Old Highland Whisky és a Johnnie Walker Extra Special Old Highland - helyett újakkal próbálkozik.

Alexander vezetésével a keverési szakemberek hosszas munkája eredményeként jött létre a whisky történetének két legjellegzetesebb keveréke: a három évnél idősebb Jo hnnie Walker Red Label, és a tizenkét évnél idősebb Johnnie Walker Black Label. Mindkét termék legfontosabb alkotórésze a cardhu-i lepárlóból származó árpawhisky, és az a negyvenféle alapwhisky.

A Skót Whisky története

A többi gabonapárlathoz hasonlóan a whisky is igen hosszú múltra tekint vissza. Már a régi kelták is mesterien értettek a lepárláshoz, ám a folyamat eredményét az „uisge beatha”, azaz az élet vize névvel illették. Kezdetben a skóciai pásztorok itala volt, de ők érlelés nélkül, „fehér” állapotban itták. Később engedélyeket adtak ki a whiskyfőzésre orvosoknak és patikusoknak. Ezek a korai termékek kétségkívül füvek és bogyók egyvelegei voltak; nem a mai ismert tiszta gabonaszeszek, és mint minden pálinkát ezt is elsősorban gyógyászati hatása miatt értékelték. Az évszázadok során tökéletesedett a technika, a whisky pedig elválaszthatatlan része lett a skót kultúrának és szokásoknak. Mielőtt Anglia és Skócia politikailag egyesült 1707-ben, és létrejött Nagy-Britannia, a Scotchot még alig ismerték Angliában; a gin volt a nemzeti ital a határtól délre. Anglia ekkor még adóztatta a whiskyfőzést, de mivel a lepárlók áttelepültek Skóciába, így itt is bevezették az adóztatást. Ez igen súlyos terheket rótt a főzdékre, ezért a nagyüzemeket bezárták, viszont a Scotch előállítása folytatódott az illegális kis zugfőzdékben. A kormány se minőségre, se mennyiségre nem tudta ellenőrizni a whiskyfőzést, így 1823-ban csökkentette az adókat, és újabb engedélyeket bocsátott ki. A folyamatos desztillálás Robert Stein örökségével köszöntött be, ő találta fel az oszlopos üst alapváltozatát 1826-ban. Skóciát hagyományosan annak az íznek a gazdagsága és mélysége jellemezte, mely minden kisüstitermék sajátja, mégis az új módszer tette lehetővé egy jóval kommerszebb, könnyebb ital előállítását. A XIX. század végére széles körben elterjedt az a szokás, hogy valódi malt whiskyt kevernek malátázatlan árpából folyamatos desztillálással készített gabonaszesszel. Az ilyen típusú italokat ismerhették meg először az európai polgárok. A XX. század elején pedig parlamenti szakbizottságot állítottak fel a Scotch előállítás paramétereinek meghatározására: mi legyen a párlás módszere, földrajzi helye, a keverés szabálya, minimális érlelési ideje, stb…

A whisky fajták csoportosítása

A világnak már nagyon sok whisky félét sikerült már megismernie, így majdhogynem kifogyhatatlan a rendelkezésre álló kollekció. A négy fő fajta a skót whisky, az ír whisky, az amerikai whiskey, és a kanadai whisky. Azzaz a létező fajtákat ezekbe a meglévő csoportokba oszthatjuk be. A legmarkánsabb a skót whisky, amely erős, füstös ízét a tőzeg füstjétől kapja. A skótok eredetileg malátázott árpából készítették a whiskyt, és csak később lágyították a kukorica alapú grain whiskyvel.(Ebből lett a scotch.) Az írek az árpán kívül rozst, búzát, sőt zabot is használnak whisky alapul, és a zamatot itt a hordós érlelés adja. Az amerikaiak két whiskey-félével is dicsekedhetnek: a bourbon kukorica alapú, és égetett hordóban érlelik, a rye viszont rozs alapú, és fűszeresebb ízű fajta. Létezik a blended whiskey is, amely kevert, vagy higított whiskeyt jelent. A kanadai whisky is egyfajta keverék, hiszen kukorica, rozs, és búza keverékéből párolják le, de ennek ellenére szintén rye-nak nevezik.